Weblog of Ferdinandx2 Architects

A Nemzeti Múzeum bővítésére kiírt tervpályázattal kapcsolatban az a hír járja, hogy már 250 körüli a megvásárolt pályázati dokumentációk száma. Ez azt jelenti, hogy kb. 220 beadott pályamű várható. Ezzel kapcsolatban átgondoltam néhány körülményt. Egy ilyen pályázat lelkiismeretes és korrekt elkészítése egy irodának kb. 2 000 000 forintjába kerül, ez összesen 440 000 000 forint. Minden építész és szakági irodai munkatársat is beszámítva ez nagyjából 5000 embert jelenthet. Ez véleményem szerint aránytalanul nagy gazdasági erőfeszítés a szakmától még akkor is, ha a feladat egy ilyen kiemelt és fontos épület kapcsán fogalmazódik meg. Ez az összeg nyilván nem mozdul meg teljes egészében, mert egyrészt sok fiatal magát nem honorálva látszólag "ingyen" dolgoztatja saját magát, másrészt régebben többször előfordult, hogy a munkatársaknak azt "ígérték" helyteleníthető módon, hogy "akkor kaptok fizetést, ha esetleg nyerünk". De nincsenek könnyebb helyzetben a zsürorok sem: ha becsülettel végig akarják nézni az anyagot, akkor irracionálisan hosszú időre és emberfeletti képi memória-kapacitásra lesz szükségük. Ellenkező esetben a pályázati anyagok nagyobbik része úgy rostálódik ki, hogy bizonyos részeit a bírálatkor emberi szem nem is látta. Azt gondolom, hogy mindezek miatt a pályázati rendszer módosításra érett: lehetne például olyan szabály, hogy a kiíró bizonyos kivett dokumentációs szám észlelésénél automatikusan kétfordulóssá változtatja a pályázatot és határidőt hosszabbít. Az első fordulót szűkített fizikai munkamennyiséget, de sok gondolkodást igénylő ötletpályázatként bonyolítja le és csak a továbbjutó mondjuk 10 irodától kéri a részletesebb kidolgozást. Persze ha a krikus tömeg csak pályázat beadása előtt nem sokkal jön össze, akkor a korábban kezdők már felesleges munkát végeznének, de ez meg azzal orvosolható, hogy vagy mindig csak egyszerűsített ötletpályázatokat enged a kamara kiírni vagy a sok szakági munkarészt igénylő pályázatoknál a beadási határidő és az utolsó kivételi lehetőség dátuma közötti időt kell megfelelően széthúzni. Stratégiai döntést igényel, hogy mire kell nekünk a pályázati rendszer. Azt akarjuk-e hogy csak tőkeerős és széles szakági kapcsolatrendszerrel bíró befutott irodák induljanak el "verseny-köntösbe" öltöztetve vagy azt akarjuk, hogy minden építész indulhasson? Ha az előbbi a cél, akkor még bonyolítani is lehet a dolgokat, ha az utóbbi, akkor eljött az ideje az egyszerűsítésnek. Én az utóbbi mellett volnék. Mi építészek pályázzunk, a szakági kollégák meg addig csináljanak valami mást. F.Á.